Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amelyek meghatározzák jövőnk további alakulását. A sportban sincs ez másképp. Játékosok emelkednek a csúcsra vagy éppen karrierek tűnnek el a süllyesztőben. Ebben a bejegyzésben pár olyan NFL sztárt szeretnék bemutatni, akiknek egy villanás alatt foszlott szét az addigi életük.
Terrell Davis - RB, Denver Broncos (1995-2001)
Davis végzős középiskolásként több poszton is lehetőséget kapott a football pályán való bizonyításra. Fő posztja akkoriban a fullback volt, de a mérkőzéseken rúgóposzton is szerepelt. A szezont a Lincoln High School 12-2 győzelem-vereség mutatóval zárta. Davis sportösztöndíjat kapott a Long Beach State Egyetemtől, ahol két év adatott meg neki, mert az egyetem finanszírozási problémák miatt felszámolta football programját. A futójátékost áthelyezték a Georgia Egyetemre. Bár tehetségét több mérkőzésen is sikerült megvillantania, statisztikailag nem emelkedett ki a mezőnyből, ráadásul sérülések is nehezítettek korai pályafutását.
Az 1995-ös NFL Drafton a hatodik körben csapott le rá a Denver Broncos. Mondhatni az esélytelenek nyugalmával kezdte meg az edzőtábort. Posztján a hatodik számú játékosként rangsorolta akkori edzője, Mike Shanahan. Ebből a helyzetből még a gyakorlócsapatba kerülésre is kicsi az esély, nemhogy az aktív keretben való részvételre. 
Davis minden várakozást felülmúlva az előszezonban meccsről meccsre lenyűgözte az edzőstábot amivel kiérdemelte, hogy újoncként a kezdőcsapattal lépjen pályára az első játékhéten. A Broncos addigi gyengélkedő futójátéka hatalmas erőre kapott. A 30-as játékos áttörte az 1000 yardos határt már az első évében és folytatta ezt a szokását karrierje összes teljes szezonjában. 1997-ben összesen 1750 yardot futott, ami mellett 15-ször találta meg a célterületet. Csatlakozott az elit klubhoz, aminek egyedül ő és John Riggins a tagja, mivel az összes rájátszás meccsén 100 yard felett teljesített. A Denver egészen a Super Bowlig menetelt, amelyen az éppen regnáló bajnokkal, a Brett Favre vezette Green Bay Packers-szel csaptak össze. A végletekig kiélezett találkozón Terrel Davis tarthatatlan volt az ellenfél számára, egyedül a második negyedben rátörő migrén kényszerítette megtorpanásra. A második félidőben ott folytatta a nagyszerű running back, ahol abbahagyta. Felejthetetlen szezonjára 157 yarddal, 3 touchdownnal, Super Bowl MVP címmel és bajnoki gyűrűvel tette fel a koronát.
A következő idényben (1998) villámgyorsan karrierje csúcsára ért. Minden címet elhódított, amit egy NFL játékos elérhet. A liga legjobb támadójátékosának választották, ami mellé bezsebelte az MVP címet (2008 yard, 21 TD). Csapatával sikerült a duplázás, ekkor már kétszeres Super Bowl győztesnek mondhatta magát. Élete harmadik szezonjában harmadjára választották a Pro Bowl keretbe. Senki sem gondolta ekkor, hogy Terrel Davis utoljára kápráztatja el a nézőket zsenialitásával egy teljes idényen keresztül.
Az 1999-es szezon negyedik meccsén az irányitó John Elway interceptionje után Davis megpróbálta leszerelni a visszafutó védőt. A Jets egyik falemberével való találkozás után T.D. nem tudott felállni a gyepről. Több térdszalagja is elszakadt. A stadion teljes közönsége álló ovációval tisztelgett a játékos előtt miközben levitték a pályáról. Davis megfogadta, a rehabilitáció után ugyanaz a játékos lesz, mint sérülése előtt volt. Sajnálatos módon ez nem történt meg. Pályafutása utolsó két szezonjában összesen 13 meccsen lépett pályára és nem sikerült meghatározó szerepet játszania csapata életében.
Terrel Davis 46 franchise rekordot tudhat magáénak, idén pedig a Pro Football Hall of Fame legendái közé választották. Kijár neki egy igazi mérföldes szalutálás!
Joe Theismann - QB, Washington Redskins (1974-1985)
Theismann már fiatalon egyszerre több sportban is megcsillogtatta tehetségét. A középiskolában egyszerre baseballozott, kosárlabdázott és footballozott. A méltán híres Notre Dame egyetemtől kapott ösztöndíjat, ahol már másodévesként megkapta a Fighting Irish támadócsapatának irányítását. Egyetemi pályafutása alatt 20 győzelem mellett csupán 3 vereséget és 2 döntetlent könyvelhetett el. Végzősként a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman Trófeára is jelölték, amiről végül lemaradt a Stanford későbbi kétszeres Super Bowl bajnoka, Jim Plunkett mögött.
Joe Theismann játékjogára pályázott volna az NFL-ben szereplő Miami Dolphins és a MLB-ben játszó Minnesota Twins. Theismann a jövőjét mindenképpen az amerikai footballban képzelte el, de nem sikerült megállapodni a Delfinekkel, ezért 3 éves kitérőt tett a CFL egyik nagy múltú csapatánál, a Toronto Argonauts irányítója lett.
1974-ben megkapta a lehetőséget, hogy az NFL-ben játszhasson, hiszen a Miami Dolphins elcserélte a játékjogát a Washington Redskins-szel egy első körös választásért a játékosbörzén. Theismann kezdetben punt visszahordóként szolgálta csapatát, majd 1978-ban végre megkaparintotta a Redskins karmesteri pálcáját, amit karrierje végéig már nem engedett ki a kezei közül.
Az igazán nagy áttörés 1982-ben következett pályafutásában. A Washington 40 év után ismét a bajnoki cím közelébe került a Super Bowl XVII-en. amiben a Joe-t elcserélő Miamival kerültek szembe. A fogadóirodák a Delfineket hozták ki esélyesebbnek, igaz csak 3 ponttal. A negyedik negyed kezdetéig beigazolódni látszottak a jóslatok, de a hajrában elhúzott a Redskins és 27-17-re győzedelmeskedtek.
1983-ban Joe Theismann remekelt (3714 passzolt yard, 29 TD passz) és a teljesítményét a liga MVP címmel honorálta. A Washington ismét a döntőbe jutott, viszont a duplázás nem sikerült. Nagyarányú 29 pontos vereséget szenvedtek a Los Angeles Raiders-től.
1985. november 18-án az akkor 36 éves Joe Theismann a csoportrivális New York Giants ellen lépett pályára egy hétfő esti kiemelt rangadó keretében. Az eredményjelzőn 7-7 volt látható, a Redskins vezethette a támadást. Theismann bontotta a huddle-t, mint pályafutása során ezerszer majd a center mögé lépett. A behívott játék egy flea flicker volt, ezzel próbálták meglepni a kőkemény Giants védelmet. Snap, Thesimann átadja a labdát futójának, aki visszadobja neki azt. Ami ezután történt, a football történelem egyik legbrutálisabb sérülése. Lawrence Taylor a játékot remekül olvasva megverte a vele szemben felálló támadófalembert és sackelte a Skins irányítóját. Taylor egy szerencsétlen csavaró mozdulattal temette maga alá Theismannt, akinek a sérülése olyan szörnyen nézett ki, hogy maga a szerelést elkövető védőjátékos rohant jelezni az orvosi stábnak. Theismann sípcsontja és szárkapocs-csontja egyaránt roncsolódtak. Bár azóta felépült, a sérülés nyomát azóta is viseli magán. Az újra csontosodás során a jobb lába valamivel rövidebb lett mint a bal.
A videó megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánlom!
Egy hosszú és teljes játékospályafutás megdöbbentő lezárása volt ez. Theismann szakkomentátorként helyezkedett el. Jelenleg az NFL Network munkatársa.
Reggie Brown - LB, Detroit Lions (1996-1997)
NFL sztárok többsége már 5-6 éves koruktól kezdve sisakban és vállvédőben cseperedik fel. Reggie Brown ezzel szemben idősebb társai unszolására első éves középiskolásként kóstolt bele először a szervezett footballba. A csapatban először támadó falemberként kapott lehetőséget, mígnem egy teremben tartott erőnléti edzés során egy felpattanó kosárlabdát bődületes erővel húzott be a zsákba. Ezt látván az edzője utasítást adott a segédedzőnek, hogy Brownnak azonnal posztot kell váltania, mert egy ilyen atléta nem való a falba.
Egy kis ideig tight endként játszott. Brown egyre erősebb és gyorsabb lett, ami kapóra jött edzőjének, aki új sémát készült felépíteni új „futó” irányítójára, Louis Hickmanre. A wishbone támadóséma egy több, opciós futásokra épülő stratégia. Az irányító mellett, mögött három futó helyezkedik el, akik a játékok során mind megjátszhatóak illetve blokkoló szerepet töltenek be. Az ellenfél védelmének hihetetlen gyorsan kell felismernie ki a labdás játékos és kiszűrni a figyelem elterelésre szolgáló elemeket. Az edző Reggie Brownt nevezte meg a jobb oldali halfbacknek, így ő lett a főblokkoló a játékok során.
A videó bemutatja a wishbone formációt és működését
Brown mögött az irányító 1000 yardos szezont futott. A megfigyelők szerint mintha egy felnőtt férfi játszott volna a gyerek ligában. Az alapszakaszt veretlenül vitte végig Reggie csapata, a Reagen Highschool. A rájátszás harmadik körében búcsúztak az idénytől. A következő idényt abszolút esélyesként kezdték, aztán jött az ébresztő pofon. Hickman, akire a támadások épültek egy karrier gyilkos térdsérülést szenvedett. A Reagen teljesen összeomlott és végül 5 győzelemmel és 4 vereséggel végeztek.
Reggie Brown, aki az utolsó középiskolás évében a labda mindkét oldalán játszott felnyitotta a játékos megfigyelők szemét. A védelemben linebackerként 90 tackle és 37 sack került a neve mellé. Több neves egyetem is bejelentkezett érte, végül a Texas A&M mellett döntött.
Mind a négy főiskolai évében kezdőként lépett pályára a védelemben és ez alatt 172 tackle-t, egy tucat sacket, több labdalopást kalapált össze. Az Aggies 1991 és 1995 között háromszor zárt veretlenül főcsoportján belül.
Brown jó esélyekkel várhatta az 1996-os NFL játékosbörzét. Az NFL Combine-on remek eredményeket ért el. Végül a Detroit a draft első körében feltradelt a 17. választási lehetőségért és elhozta Brown játékosjogát.
1997, Detriot Lions – New york Jets mérkőzés. A találkozónak hatalmas tétje volt. Amelyik csapat nyer bemasírozik a rájátszásba. A legendás detroiti futónak, Barry Sandersnek pár yard kell még a 2000 yardos szezonhoz. A Jets középső futással próbálkozott. Brown amint felismerte a játékot megindult a labdás játékos felé. Megcsinálta a szerelést, de a sisakja az egyik éppen hátra eső támadó falember hátába fúródott. Egy átlagos szerelés, egy átlagos játék után. Reggie Brown mozdulatlanul feküdt a füvön. Nem tudott felállni és a légzése is leállt. A pályán élesztették újra, a kórházban pedig életmentő csigolyaműtéten esett át. Eközben Barry Sanders áttörte a kétezres határt és a Lions a rájátszásba jutott.
A teljes meccs megtekinthető a Youtubeon. A sérülés 1:27:12-től látható.
Reggie Brown soha többé nem húzott felszerelést, de a legfontosabbat, az életét megtarthatta. Hála fortunának és a profi sebészeknek, a kerekesszéktől is megmenekült. Ma egy iskolai football csapat edzője és egy motorbicikli kereskedés vezetője.
Sajnos, minden évben felüti a fejét egy-egy komolyabb, a sportoló egész életét befolyásoló sérülés. A legaktuálisabb Zach Miller a Bears tight endjének súlyos térdsérülése egy rossz talajfogás után, akinek az orvosok jelenleg is küzdenek a lábáért. Kívánjuk nekik a legjobbakat, hiszen csodálatos tehetségükkel hétről hétre elkápráztatnak bennünket.
